KÖSZÖNTŐ
Tisztelt Olvasók!
2020. november másodikán kezdődött a XVII. Kecskeméti Acélszobrászati és Képzőművészeti Szimpozion, fémművészeti alkotótábor a K-ARTS Művészeti Alapítvány szervezésében, újra megnyitotta kapuit a KÉSZ Ipari és Innovációs Park a kísérletezni vágyó művészek előtt. A járványügyi helyzetre való tekintettel az alkotótábort újra kellett ugyan gondolnunk, de a KÉSZ Csoport művészeti mecenatúra programja folytonosságának fenntartása és a művészet támogatása érdekében, mindenki egészségügyi érdekeit szem előtt tartva mégis megrendeztük a szimpoziont. Idén kisebb létszámmal, hazai résztvevőkkel indulhatott el a fémes alkotások gyártása Kecskeméten.
A KASZ+ 2020 – XVII. Kecskeméti Acélszobrászati és Képzőművészeti Szimpozion résztvevői voltak: Becskei Andor, Eperjesi Ágnes, Majoros Gyula, Németh Marcell Dániel, Plank Antal, Pokorny Attila.
A hat művész, a Hatok, vas, acél, rozsdamentes acél, alumínium, kompozit alapanyagok felhasználásával készítették műveiket, de egyedi 3D nyomtatással is történtek alkotói próbálkozások. A széles műszaki háttér, technológiai sokszínűség lehetőséget adott a kísérletezésre a különleges megoldásokra is. Mérnökök, az acélszerkezeti szakma specialistái segítették az alkotók munkáját.
A művészeknek ritkán adatik meg, hogy profi hegesztőgépekkel, plazmavágóval dolgozhassanak, szerszámok bősége szolgáljon műhelyül. Ma már a művész is lehet tervezőmérnök, rendelkezésre áll a 3D-ben történő tervezés, parametrikus formaalkotás. A munkafolyamat része, hogy CNC gépeken megmunkált acél elemekkel, lézervágott alkatrészekkel alkothassák meg műtárgyaikat az alkotók.
A Hatok egymást is segítették, egymástól is ellestek fogásokat, de az ipari környezet volt talán az igazán ösztönző. Ez is a jelentősége ennek a sokéves kezdeményezésnek: ipari háttér adta inspiráció = úttörő, innovatív alkotások az indusztriál művészetben.
Az alkotótábor idei témája a „TRANSZFORMÁCIÓ” volt, mely az átalakulást és megújulást szimbolizálja:
A 2020-as KASZ+ alkotótáborunk hívószavának egy sok oldalról értelmezhető, univerzális fogalmat választottunk, mellyel arra szerettünk volna rávilágítani, hogy változásra, átalakulásra van szükség az ember által végzett tevékenységek szinte minden területén. Különösen az elmúlt évek eseményei, a természeti, világörökségi kincseinken végig söprő mérhetetlen és menthetetlen pusztítás, a társadalomra, valamint a versenyszférára is kijózanítóan hatottak. Ugyanakkor nem elég csak észlelnünk a problémát, változtatnunk is kell. Fel kell ismernünk az antropocén korszak bolygónkra tett romboló hatását, a „fast industry”, a fogyasztói társadalom felelősségét, valamint azt, hogy a digitális burokban élő modern ember mennyire szelektáltan és felszínesen rendelkezik információkkal a tényleges, fizikai környezetéről. Amire szükségünk van nem csak értékcsere, szemléletmódváltás, hanem tényleges átalakulás: TRANSZFORMÁCIÓ. Az individuum állandó komfort hajhászását és elégedetlenségét, a pazarlást egy sokkal tudatosabb szemlélet felé kell terelni, azaz megtanulni nem a természetből, hanem a természettel együtt létezni: „Élni és élni hagyni!”
A most készült művek az online térben mutatkoztak be először, de arra törekszünk, hogy a majd javuló környezetben élőben is megtapasztalhassák azokat az érdeklődők, műkedvelők.
